Találkozás
Imádom a döglesztő meleget. Engem soha nem bántott. A hideg
elkedvetlenít, beteggé tesz, minden életenergiám oda. Fürdök hát a napban, bár
tudom, káros, meg ultra meg ibolya, meg viola, de inkább ebbe haljak bele, mint
megfagyjak. A fényben fürdő utcán szembe velem jön egy ismerős alak. Nagyon
magas, nagyon szép férfi. Dacára annak, hogy kisiskolásként láttam utoljára,
felismerem, hiszen szomszédok voltunk. Egy iskolába jártunk. Az ismeretlen
ismerős felismer. Bájos, kedves, közvetlen. Mosolyogva közli, mindenkije
meghalt. Elnézem ezt a mosolyt. Elnézem ezt a nyugalmat. Arra gondolok, talán
mégis jobb, hogy néha esik az eső. Odabent a szívben - feltétlenül. A magunkra
vett nyugalom bénítő csendje jobban öl, mint az ordító szenvedés. Azután meg
lehet nyugodni.
Elgondolkodtam: - Egyáltalán élő emberrel találkoztam én? Lehet, hogy jár,
beszél, mozog, pénzt keres. Csak odabent valami eltörött. Aznapra megfakult az
én imádott napom.