Rendeletbe foglalni...
...épp ideje volna, hogy
szeretni
egymást csakis így szabad, gyöngéden,
szépen, ahogyan a csillag könnye hull
az éjszakai égen, s ezüst csöppje a
földre, mint a pille, hangtalanul
ezüstös porrá omolva szétgurul...
az ezüst apró szikrái
mindenkit
megtalálnak, kik épp ölelik egymást,
lebegve, a másikba lényegülve, mint
egybeforrt, forró szoborcsoport...
kezem közé fogom az arcod,
mint
virág szirmát, kárt ne tegyek benne,
ragyogó arcod fénye mindenért
megvigasztal...
utat mutat – talán – a
távoli jövőre,
tudod, majd, valamikor...